Richard Strauss: Daphné

Cikk a Muzsika folyóiratban


Nemzéti Filharmonikusok – 2015. október, 
Bartók Béla Hangversenyterem

Október l-jén, a Zene Világnapján 77 éves mulasztást törlesztett a magyar zenei élet, amikor hazánkban először csendült fel Ri­chard Srrauss kései egyfelvonásosa, A béke napja. De nem ez jelentette az estnek sem az értékér, sem az élményét.

Ismét élenjáróak vagyunk-miként Wagner ama tervének, hogy négy egymást követő napon kerüljön színre a Terralógia (ennek realizálása  a Wagner Napok  keretében Fischer Ádám nevéhez fűződik), úgy annak a Strauss-i elképzelésnek is, hogy A béke napja a másik egyfelvonásossal, a Daphné­val együtt kerüljön színre, a Müpa opera­ színpaddá átlényegülő Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében. Kocsis Zoltán R. Strauss-projektjében  már korábban szere­pelt a Daphne, akkor koncertszerű előadás­ban. Most Némedi Csaba leleményének köszönhetően, azonos díszletek (Gilles Gu­belmann) között láthattuk a két művet.

A közönség – immár történeti létjogo­sultsággal – rendszeresen él azzal a kisajátí­tott joggal, hogy megítélje, jó-e vagy nem valamely alkotás. Belekalkulálva egy-egy bemutató (netán műsor összeállítás) érté­ kelésébe, a szakirodalom tovább erősíti eme ténykedését, a kérdéses művek előéletének feltérképezésével Így aztán megerősítést is kaphat, afféle tekintélyelv ű igazolást, véleménye indokoltságáról a szubjektív tet­szésnyilvánítás jogát messze túllépő, lelkes zenebarát. Aki, persze, türelmetlen, vissza­menőleg a zeneirodalomtól kizárólag re­mekműveket vár (miközben újdonságokra is éhezik), és ízesen fanyalog, ha valamely korszakos  jelentőségű komponista nem mindig maximumom teljesített.

Ha nem feledjük azt a tényt, hogy minden mű: kísérlet (erős kritikai érzékkel rendel­kező szerzők megteszik, hogy csak sikerült kísérleteiknek adnak létjogosultságot), a változó időben (változó érdeklődési és íz­lés-viszonyok közepette) mindenképp tanulságos rangos komponisták elfeledett partitúráinak a leporolása. Tudjuk: nagysá­gok – nagyokat is tévedhettek, s azt is: a tévedések is nagyban előrevihetik a világot.

Éppen ezért A béke napja előadásáért is há­ lásak lehetünk az előadóknak – habár ez a tartalmában sematikus-demagóg darab ha­ mar felejthető lesz. Azért is volt rendkívül jelentős e két darab egyidejű bemutatása, mert több énekes kapott lehetőséget, hogy egy este folyamán két műben (két különbö­ző jellegű szerepben) mutatkozhasson meg. Horváth  István  tenorja gyönyörködtető epizódot jelentett az első darabban, amikor Piemont hírnökeként dalolt – a Daphné­ban pedig neki jutott Leukipposz rangos szerepe. Hálás szerep-pár jutott Cser Krisz­ tiánnak  (a holsteini ostromló csapat pa­rancsnoka, valamint Peneiosz) és Ric Pur­mannak is (az ostromlott várpolgármestere, továbbá Apolló), ök is megérdemelt sikert arattak. Csakúgy, mint A béke napjában a főszereplő, az ostromlott város parancsno­ka, Michael Kupfer-Radecky, a hazai éne­kesek közül pedig Kiss Tivadar  (lövész). Egy-egy hangi teljesítmény megkérdőjelez­ heti a külföldi vendégművész meghívásá­nak indokoltságát (utalok Christiane Kohl bántóan éles hangjára), de ennyi bizonyta­lansági tényező “belefér” egy jelentős pro­jektbe. De minden apró zavaró mozzanat eltörpül ama jelentős tény mellett, hogy ideálisan találkozott énekes és szerep a Da­phne címszerepében. Az olasz mesterisko­lákban nemzetközi mezőnyben tekintve is jelentős operaénekessé nevelkedett Pasztir­csák Polina  számára óriási erőpróba, ugyanakkor remek művészi lehetőség volt e szerep  zenei megformálása. Állandóan  a színen van, megannyi (indokolt és indoko­latlan)  mozgással  egybekötve korántsem csupán énekel (gyönyörű hangon, kristály­ tiszta  érthetőséggel), de személyiségként jelenik meg, aki elhítető erővel teremt ter­mészet-közeli  saját-világot. A kidolgozott szerepformálásnak köszönhetően feszült fi­gyelemmel követte Daphne érzelmi életé­nek minden rezdülését a teltházas nézőtér – megnőtt minden gesztus, szeszélyes moz­zanat jelentősége. Pasztircsák Polina kisugárzása megszépítette a környezetét, elfo­gadtuk a látványvilágnak (egyébként verbálisan megmagyarázott) olyan sajátos­ ságait is, amelyek egyébként földközelbe húzhatták volna le az allegorikus mitológiai történet (zene)költőiségét.

Sok minden van Richard Strauss zenéjé­ben, fogva tartja napjaink zenekedvelőit is, ki-ki sajátos mozzanatokat tudatosíthat eb­ ből magának.  Elsöprő lendülete, hangszerelö művészete – és még sorolhatnánk. Miközben gyönyörködünk, könnyen meg­ feledkezünk e varázs tényleges létrehozói­ról, nevezetesen a Strauss-művek zenekará­tól a szimfonikus költemények partitúrái hálásak a tekintetben, hogy hatásos szólis­ta-lehetőséget kínálnak megannyi zenekari játékosnak – az operák zenekarának felada­ta viszont komoly erőpróba. Ezen a két es­ten a Nemzeti Filharmonikusoknak kivált­ képp a fúvós-gárdáját illeti őszinte elismerés a heroikus teljesítményért. A béke napja zenekarában ök biztosítják (a kiemelt sze­repű ütősökkel) a hangzásnak nemcsak a fundamentumát, a gerincét, hanem szinte a teljes egészét – a vonós-színek mellettük afféle couleur locale-nak hatnak. A Daph­néban is nagy a felelősségük- ráadásul ek­kor még egyénítettebben  kell játszaniuk. Szerencsére abban az elvarázsolt világban a hallás óhatatlanul is korrigálta a- jogos el­ fáradás következtében – félresikeredő han­gokat. Része van ebben annak is, hogy a karakterizálást  illetően az instrumentális környezet is maximálisan kidolgozott volt – hála Kocsis Zoltán tévedhetetlen forma­érzékének, s a zene valamennyi összetevőjé­re kiterjedő maximalizmusának.

(Fittler Katalin, ZeneKar, 2015/06)

 


“A béke és Pasztircsák Polina napja”

“… Ami most mindvégig (miközben mindenféle istenek jöhetnek és mehetnek) Pasztircsák Polináról szólt. Örülök, hogy pályafutását közelről van módom követni. Ott voltam Szegeden, amikor a genfi verseny-győzelem után színpadon Mimiként debütált, majd láttam-hallottam amikor más szerepekben kitűnt – és most, amikor mennybe ment!” Momus.hu


Andreas Schnabl: “Friedenstag und Daphne von Richard Strauss”

“Polina Pasztircsák überzeugte als berührende, stimmschöne Daphne…” Der-neue-merker.eu


Csák Balázs: “Felsőfok”

“A Daphné címszerepét megformáló Pasztircsák Polina ezzel a produkciójával végleg bebizonyította: legkiválóbb szopránjaink egyikévé lépett elő. A fiatal énekesnő alkatilag is kitűnő választás volt a szerepre: átszellemülten, odaadással formálta meg a naiv, érzékeny, tiszta, öntörvényű nimfa alakját. Puha, „gömbölyű”, hajlékony hangon, szép dallamíveket formálva énekelte az ártatlan gyermekkortól elszakadni képtelen Daphné gyönyörű és nagyon nehéz szólamát. (A drámai jelenetekben nem mindig éreztem elég erőteljesnek, de ez sem volt igazán zavaró, mert okosan bánik a hangjával: tisztában van korlátaival, a fortéknál sem forszíroz, éppen ezért erőlködés nélkülinek hat.) Muzikálisan, jó stílusérzékkel énekelt, és rendelkezik a szólam elénekléséhez szükséges állóképességgel: a fáradtság legkisebb jele nélkül énekelt az utolsó percekben is. Óriási tapsot kapott, teljesen megérdemelten.” Operaportal.hu


“Ellentétek párban”

Müpa_c_Posztos_Janos2_

Fotó: Müpa, Posztós J“Ellentétek, párban”

“Pasztircsák Polina világszínvonalon énekelt, a figura lelkét képes volt ábrázolni, dinamikai megoldásai, frazírozása, és a straussi stílusjegyek ismerete egy érett, érzékeny művészt mutatott. Daphnét aligha lehetett volna jobban ábrázolni, mind a rendezés koncepcióját, mind a zenei megvalósítást tekintve.” Papiruszportal.hu


MakkZs: “Isteni szikra, avagy opera tiszta fehérben”

“… Nem először hallottam az énekesnőt, de jóval kevesebbszer, mint ahányszor az optimális lenne, az biztos. Ez a szerep hasonló súlyúnak tűnik, mint a nagy Wagnerek.  Egészen természetfeletti jelenség, csütörtökön különösen valószínűtlennek tűnt, hogy élő ember ilyen hangokat, ilyen hosszasan kiadhat magából, és mégcsak nem is erőlködik. Miatta is érdemes volt a próba után előadást nézni, mert bár akkor is jól szólt, de a nézőkkel tele hangversenyteremben lett igazán katartikus ez az alakítás. Idén még a Bohéméletben és a Figaro házasságában biztosan nézhető a tél folyamán.” Mezeinezo.blog.hu


[youtube id=”qdFR3i2u0nk”]

“Közel áll hozzám Daphné naivitása” – interjú Polinával a Daphné előkészületeiről Fidelio.hu