“… Hogy a darab, azaz az előadás mégsem sekélyesedik olcsó hatásvadászattá, arról Pasztircsák művésznő és a remeklő kórus (karigazgató: Csiki Gábor) gondoskodik. Tiszta hangok özöne árad színpadi jelenlétükből, valahonnét a szívük mélységéből árad a Verdi-dallam, s száll fölfelé, egészen a tériszonyos harmadik emeletig, a kényelmetlen ülő- és állóhelyek népéig. Végül a karzat is ünnepel, mert Polina dosztojevszkiji magaslatokra emeli a harmadik felvonásban (pardon, a második rész második képében) meghalni alig tudó Violetta színpadi alakját. Mintha az emlegetett Gyurkovics Mária is beszédülne egy pillanatra a lépcsőházi panteon fotójáról. Igen, ezt így kell, mondhatná, de ha ő nem, mondom hát én.” – Tévedések szomorújátéka, Kelecsényi László ART7