Takatsa: “Desdemona énekel” – Pasztircsák Polina és Jan Philipp Schulze koncertje a BMC-ben
“Pasztircsák Polina maradandó élményt szerzett februárban Desdemonaként, és a Youtube-on böngészve azt is tudtam róla, hogy nagyszerű dalénekes. Öt napja, egészen véletlenül akadtam interneten a mai koncertjére. Tavaszi fesztivál – úgysem lesz jegy, de azért megpróbáltam, rákattintottam a linkre: és volt. Nem teltházas előadás, földszint 1/3-a üres, erkélyt meg sem nyitják, ülésrend érkezési sorrendben. Első sorban: család, rokonok. És aztán a koncert: maga a csoda. Már a műsorválasztás is: színek, érzések, korok kavalkádja. Elég csak a zeneszerzőket felsorolni: Ravel, Bartók, Liszt, Dohnányi, Debussy, Kurtág, Kodály. Pasztircsák Polina megjelenése, hangja, játéka, 6 méterről káprázatos. Hangja minden fekvésben tömör és súlyos, lágy és hajlékony, lírai és drámai. És főképpen egyedi és szép. Hozzá kiforrott, mesteri, profi technika. És a dalok megszólalnak, szívből, hozzám, hozzád. Franciául, szlovákul, németül, magyarul, oroszul. Vidáman és szomorúan, szilajon és merengőn, játékosan és mélyen. Kiváló stílusérzékkel, és úgy van helyén minden, hogy semmi sem mesterkélt, hanem minden spontán. És minden darab után a ragyogó arc, a kicsit félszeg és félénk mosoly: ez a nő nemcsak iszonyatosan tehetséges, annál sokkal több: szeretnivaló. A zongorista kiváló partner, egyként jól játszik Ravelt és Bartókot, megteremtve azt a zenei közeget, amelyben szárnyalhat a hang. Az első rész csúcspontja Liszt: Ha álmom mély c. dala, a második részé egyértelműen a négy Kurtág dal: Requiem a kedvesért. Én ezt a művet sohasem hallottam: döbbenetes, szívszaggató. És a ráadás, ami eddig hiányzott, egy igazi orosz dal: Rachmaninov. Előtte Polina lányos zavarában angolul szól a közönséghez, Schulze figyelmezteti, hogy ez most Magyarország.:) Aztán az utolsó akkordok. Nézem ezt a bájos, derűs és tiszta, szláv-magyar arcot. Az élet: öröm.” (www.momus.hu)