Cikk a Muzsika folyóiratban
Nemzéti Filharmonikusok – 2015. október,
Bartók Béla Hangversenyterem
Október l-jén, a Zene Világnapján 77 éves mulasztást törlesztett a magyar zenei élet, amikor hazánkban először csendült fel Richard Srrauss kései egyfelvonásosa, A béke napja. De nem ez jelentette az estnek sem az értékér, sem az élményét.
Ismét élenjáróak vagyunk-miként Wagner ama tervének, hogy négy egymást követő napon kerüljön színre a Terralógia (ennek realizálása a Wagner Napok keretében Fischer Ádám nevéhez fűződik), úgy annak a Strauss-i elképzelésnek is, hogy A béke napja a másik egyfelvonásossal, a Daphnéval együtt kerüljön színre, a Müpa opera színpaddá átlényegülő Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében. Kocsis Zoltán R. Strauss-projektjében már korábban szerepelt a Daphne, akkor koncertszerű előadásban. Most Némedi Csaba leleményének köszönhetően, azonos díszletek (Gilles Gubelmann) között láthattuk a két művet.
A közönség – immár történeti létjogosultsággal – rendszeresen él azzal a kisajátított joggal, hogy megítélje, jó-e vagy nem valamely alkotás. Belekalkulálva egy-egy bemutató (netán műsor összeállítás) érté kelésébe, a szakirodalom tovább erősíti eme ténykedését, a kérdéses művek előéletének feltérképezésével Így aztán megerősítést is kaphat, afféle tekintélyelv ű igazolást, véleménye indokoltságáról a szubjektív tetszésnyilvánítás jogát messze túllépő, lelkes zenebarát. Aki, persze, türelmetlen, visszamenőleg a zeneirodalomtól kizárólag remekműveket vár (miközben újdonságokra is éhezik), és ízesen fanyalog, ha valamely korszakos jelentőségű komponista nem mindig maximumom teljesített.
Ha nem feledjük azt a tényt, hogy minden mű: kísérlet (erős kritikai érzékkel rendelkező szerzők megteszik, hogy csak sikerült kísérleteiknek adnak létjogosultságot), a változó időben (változó érdeklődési és ízlés-viszonyok közepette) mindenképp tanulságos rangos komponisták elfeledett partitúráinak a leporolása. Tudjuk: nagyságok – nagyokat is tévedhettek, s azt is: a tévedések is nagyban előrevihetik a világot.
Éppen ezért A béke napja előadásáért is há lásak lehetünk az előadóknak – habár ez a tartalmában sematikus-demagóg darab ha mar felejthető lesz. Azért is volt rendkívül jelentős e két darab egyidejű bemutatása, mert több énekes kapott lehetőséget, hogy egy este folyamán két műben (két különböző jellegű szerepben) mutatkozhasson meg. Horváth István tenorja gyönyörködtető epizódot jelentett az első darabban, amikor Piemont hírnökeként dalolt – a Daphnéban pedig neki jutott Leukipposz rangos szerepe. Hálás szerep-pár jutott Cser Krisz tiánnak (a holsteini ostromló csapat parancsnoka, valamint Peneiosz) és Ric Purmannak is (az ostromlott várpolgármestere, továbbá Apolló), ök is megérdemelt sikert arattak. Csakúgy, mint A béke napjában a főszereplő, az ostromlott város parancsnoka, Michael Kupfer-Radecky, a hazai énekesek közül pedig Kiss Tivadar (lövész). Egy-egy hangi teljesítmény megkérdőjelez heti a külföldi vendégművész meghívásának indokoltságát (utalok Christiane Kohl bántóan éles hangjára), de ennyi bizonytalansági tényező “belefér” egy jelentős projektbe. De minden apró zavaró mozzanat eltörpül ama jelentős tény mellett, hogy ideálisan találkozott énekes és szerep a Daphne címszerepében. Az olasz mesteriskolákban nemzetközi mezőnyben tekintve is jelentős operaénekessé nevelkedett Pasztircsák Polina számára óriási erőpróba, ugyanakkor remek művészi lehetőség volt e szerep zenei megformálása. Állandóan a színen van, megannyi (indokolt és indokolatlan) mozgással egybekötve korántsem csupán énekel (gyönyörű hangon, kristály tiszta érthetőséggel), de személyiségként jelenik meg, aki elhítető erővel teremt természet-közeli saját-világot. A kidolgozott szerepformálásnak köszönhetően feszült figyelemmel követte Daphne érzelmi életének minden rezdülését a teltházas nézőtér – megnőtt minden gesztus, szeszélyes mozzanat jelentősége. Pasztircsák Polina kisugárzása megszépítette a környezetét, elfogadtuk a látványvilágnak (egyébként verbálisan megmagyarázott) olyan sajátos ságait is, amelyek egyébként földközelbe húzhatták volna le az allegorikus mitológiai történet (zene)költőiségét.
Sok minden van Richard Strauss zenéjében, fogva tartja napjaink zenekedvelőit is, ki-ki sajátos mozzanatokat tudatosíthat eb ből magának. Elsöprő lendülete, hangszerelö művészete – és még sorolhatnánk. Miközben gyönyörködünk, könnyen meg feledkezünk e varázs tényleges létrehozóiról, nevezetesen a Strauss-művek zenekarától a szimfonikus költemények partitúrái hálásak a tekintetben, hogy hatásos szólista-lehetőséget kínálnak megannyi zenekari játékosnak – az operák zenekarának feladata viszont komoly erőpróba. Ezen a két esten a Nemzeti Filharmonikusoknak kivált képp a fúvós-gárdáját illeti őszinte elismerés a heroikus teljesítményért. A béke napja zenekarában ök biztosítják (a kiemelt szerepű ütősökkel) a hangzásnak nemcsak a fundamentumát, a gerincét, hanem szinte a teljes egészét – a vonós-színek mellettük afféle couleur locale-nak hatnak. A Daphnéban is nagy a felelősségük- ráadásul ekkor még egyénítettebben kell játszaniuk. Szerencsére abban az elvarázsolt világban a hallás óhatatlanul is korrigálta a- jogos el fáradás következtében – félresikeredő hangokat. Része van ebben annak is, hogy a karakterizálást illetően az instrumentális környezet is maximálisan kidolgozott volt – hála Kocsis Zoltán tévedhetetlen formaérzékének, s a zene valamennyi összetevőjére kiterjedő maximalizmusának.
(Fittler Katalin, ZeneKar, 2015/06)
“A béke és Pasztircsák Polina napja”
“… Ami most mindvégig (miközben mindenféle istenek jöhetnek és mehetnek) Pasztircsák Polináról szólt. Örülök, hogy pályafutását közelről van módom követni. Ott voltam Szegeden, amikor a genfi verseny-győzelem után színpadon Mimiként debütált, majd láttam-hallottam amikor más szerepekben kitűnt – és most, amikor mennybe ment!” Momus.hu
Andreas Schnabl: “Friedenstag und Daphne von Richard Strauss”
“Polina Pasztircsák überzeugte als berührende, stimmschöne Daphne…” Der-neue-merker.eu
Csák Balázs: “Felsőfok”
“A Daphné címszerepét megformáló Pasztircsák Polina ezzel a produkciójával végleg bebizonyította: legkiválóbb szopránjaink egyikévé lépett elő. A fiatal énekesnő alkatilag is kitűnő választás volt a szerepre: átszellemülten, odaadással formálta meg a naiv, érzékeny, tiszta, öntörvényű nimfa alakját. Puha, „gömbölyű”, hajlékony hangon, szép dallamíveket formálva énekelte az ártatlan gyermekkortól elszakadni képtelen Daphné gyönyörű és nagyon nehéz szólamát. (A drámai jelenetekben nem mindig éreztem elég erőteljesnek, de ez sem volt igazán zavaró, mert okosan bánik a hangjával: tisztában van korlátaival, a fortéknál sem forszíroz, éppen ezért erőlködés nélkülinek hat.) Muzikálisan, jó stílusérzékkel énekelt, és rendelkezik a szólam elénekléséhez szükséges állóképességgel: a fáradtság legkisebb jele nélkül énekelt az utolsó percekben is. Óriási tapsot kapott, teljesen megérdemelten.” Operaportal.hu
“Ellentétek párban”
Fotó: Müpa, Posztós J“Ellentétek, párban”
“Pasztircsák Polina világszínvonalon énekelt, a figura lelkét képes volt ábrázolni, dinamikai megoldásai, frazírozása, és a straussi stílusjegyek ismerete egy érett, érzékeny művészt mutatott. Daphnét aligha lehetett volna jobban ábrázolni, mind a rendezés koncepcióját, mind a zenei megvalósítást tekintve.” Papiruszportal.hu
MakkZs: “Isteni szikra, avagy opera tiszta fehérben”
“… Nem először hallottam az énekesnőt, de jóval kevesebbszer, mint ahányszor az optimális lenne, az biztos. Ez a szerep hasonló súlyúnak tűnik, mint a nagy Wagnerek. Egészen természetfeletti jelenség, csütörtökön különösen valószínűtlennek tűnt, hogy élő ember ilyen hangokat, ilyen hosszasan kiadhat magából, és mégcsak nem is erőlködik. Miatta is érdemes volt a próba után előadást nézni, mert bár akkor is jól szólt, de a nézőkkel tele hangversenyteremben lett igazán katartikus ez az alakítás. Idén még a Bohéméletben és a Figaro házasságában biztosan nézhető a tél folyamán.” Mezeinezo.blog.hu
[youtube id=”qdFR3i2u0nk”]
“Közel áll hozzám Daphné naivitása” – interjú Polinával a Daphné előkészületeiről Fidelio.hu